Nem jönnek a szavak

Nehéz megszólalni,s leírni az elmúlt időszakot illetve ami mostanában történt/történik.
November végén hazajöttünk Donival. Orvoshoz is kellett menni, ill. volt egy szívszorító megérzésem. Nagypapám 2010. december elsején hajnalban álmában átadta lelkét az angyaloknak.... 1922. augusztus 8án született. Sajnos már nem tudtunk most találkozni.
Kb vagy 3 éve kezdett romlani az állapota. Elfelejtett dolgokat. Elindult hozzánk, de már nem tudta teljesen az utat. Fájni kezdett a lába, s az utóbbi időben már nagyon legyengült.Szinte csak feküdt. Egyre kevesebbet evett.Sokszor kérte hogy segítsünk, de a múlt és a jelen képei összemosódtak előtte. Szeretett kint lenni a kertben, foglalkozni a galambjaival, de arra is egyre kevesebb ereje jutott.
December 13án 11 órától a Debreceni temető 2.számú ravatalozójában helyezzük örök nyugalomra..Nehéz bármit is írni illetve mondani..Hatalmas űrt hagyott maga után..olyan volt mint az édesapám..Tanítgatott dolgokra, számíthattam rá. Én voltam az ő babucikája. Szép kort élt meg..sokan mondják, de a fájdalom amit érzek ettől nem lesz kisebb. Donát is nagyon szerette...Papának mindig adott kérés nélkül is puszit..sőt volt, hogy az utcáról szaladt vissza hogy még egyszer köszönjön. Mikor most elmentünk mamáékhoz az volt az első kérdése hol van papa, s próbált vigasztalni bennünket, hogy meggyógyul..Bárcsak így lenne...